Borbíró Klára: Rovás-beleolvasó

Ha egy lélegeztető gép kilencvenkilenc százalékos teljesítménnyel üzemelne, naponta negyedórán át kézzel kéne lélegeztetni a betegeket. Ki hagyná ezt szó nélkül? Ha a nyomozók egy hibaszázalékkal dolgoznának, minden századik bűnöző szabadon kószálna. Sorozatgyilkosok is lehetnének közöttük.
Így már nem is hangzik olyan jól ez az arány, igaz?
Ahhoz, hogy egy laboratórium megkaphassa a 6 szigmás minősítést, a folyamatos minőségellenőrzés és a fejlesztések segítségével a félrediagnosztizált esetek számát egymillió beteg esetén 4 alá kell csökkentenie. Ma ez a cél, ami csak akkor valósítható meg, ha szenvedéllyel végezzük a munkánkat.

I. RÉSZ

1.

Amikor beléptek az étterembe, Emma csak a bárpultnál hangoskodó férfiakat látta meg, de Zsolt felmérte az egész vendégteret, így felfigyelt az összetolt asztaloknál duruzsoló nőkre is.
Mintha el sem telt volna húsz év az általános iskola óta. Lányok itt, fiúk ott ‒ gondolta.
Huszár Feri kiszúrta a feléjük közeledő párost, nagy hanggal intette őket közelebb. Rajta kívül még négyen támasztották a pultot, és Zsolt bosszúsan konstatálta magában, hogy Ferin kívül csak az alacsony, szőke Kovács Tibit ismeri fel. Hát hol van az ő híres megfigyelőképessége? Az nem mentség, hogy csak két évet járt velük egy osztályba.
A férfiak eltúlzott gesztusokkal üdvözölték őket, meglepett örömmel fogadták, hogy ők azóta összeházasodtak, aztán tapintatosan, mégis egyértelműen Emma tudtára adták, hogy ez férfiszakasz, ő csatlakozzon inkább a lányokhoz. Kérdő tekintetére Zsolt a terem közepe felé, az összetolt asztalokra mutatott, aztán neje rövid nyári ruhába bújtatott testének lágy ringását figyelte, ahogy a volt barátnőihez ballag.
‒ Remélem, nem lesz túl kihívó ‒ mondta Emma otthon, készülődés közben ‒, de már csak pár hétig hordhatok ilyet, aztán jönnek a kismamaruhák.
Zsolt mélyen hallgatott arról, hogy hiába húzza ki magát Emma, a pocakja akkor is látszik, és azt sem akarta századszorra elismételni, hogy az előző terhessége alatt is kívánatosnak tartotta őt, ehelyett aprót a fenekére suhintott, és azt mondta:
‒ Legyél is szexi! Nem akarok bányarémmel mutatkozni.
Legszívesebben most is rácsapott volna neje feszes farizmára, ehelyett visszafordult a férfiak felé.
Emma mosollyal üdvözölte a három nőt, akik előtte érkeztek. Bár szívéből gyűlölte a COVID járványt, ami elragadta tőle az anyját, most mégis örült, hogy nem kell körbepuszilnia a társaságot, vagy mentegetőznie amiatt, hogy nem teszi. Tekintete végigsiklott az öltözékeken, és elégedetten bólintott, amiért beleillik a társaságba. Aztán megérkezett Baranyi Szilvi húszcentis szoknyában és a mellére feszülő garbóban, és ők menten konzervatív háziasszonyok egyesületének tűntek mellette.
A találkozó átnyúlt a koradélutánba, mire a férfiak megéhezve asztalhoz vonultak. Zsolt hiába kereste, nem talált szabad széket Emma közelében, így a vele szemben lévő helyek egyikére ült le. Emma belemerült a beszélgetésbe, nem figyelt fel arra, ahogy Baranyi Szilvi kiválik a volt osztálytársnői gyűrűjéből, és leveti magát Zsolt és egy másik férfi közé, de az erőltetett nevetésre odakapta a fejét. Szilvi félrebiccentett fejjel, csücsöri szájjal itta Zsolt szavait, aki nem is hozzá beszélt, hanem a nő másik oldalán ülő Kovács Tibihez. Szilvi félbeszakította Zsoltot, miközben megérintette a karját, mintha önkéntelen mozdulat lenne csupán. Emma hitetlenkedve nézte, hogy Szilvi a férje karján nyugtatja az ujjait, és Zsolt semmit sem tesz ellene. Emma gyomra összeugrott, de akkor Zsolt mondott valamit, ő nem értette, mit, de azt jól látta, hogy Tibor magába fojt egy mosolyt, Szilvi pedig leveszi a kezét Zsolt karjáról, hogy aztán a saját fürtjeit tekergesse az ujja köré.
Emma visszafordult a mellette ülő nő felé, mert az finoman megbökte őt, jelezve, hogy megtalálta a telefonjában a keresett képeket.
‒ Gyönyörű gyerekeid vannak ‒ mondta meggyőződéssel, ahogy szemügyre vette a két arany loknis ikerfiút.
Ő is keresett egy fotót Mártiról. A képen Judit tartotta ölében a kislányt. Emma nem is emlékezett rá, hogy ez a kép még a telefonjában van, a váratlan viszontlátás felkavarta az érzelmeit. Frissen élt még benne az anyja elvesztése miatti fájdalom. Önkéntelenül Zsoltra nézett, hogy őt látva megnyugvásra leljen, de még inkább felzaklatta magát. Szilvi közel hajolt Zsolthoz, alulról nézett fel a férfi arcába, akinek a szája sarka felfelé ívelt, szemében játszi fény villant.

Vélemény, hozzászólás?