A sivatagi naplementében egy magányos teve hosszú árnya tűnt fel a homokdűnék mögül. Láthatóan az állat is elcsigázott volt, de még inkább a hátára borult arab ruhás nő, aki a teve takaróját igyekezett az arcára húzni, de már túl későn, hiszen a bőrét hólyagosra égette a nap. És még ezek sem rejtették el származását, sebei alól halványan kilátszott eredeti bőrszíne, ami egyértelműen nem arab nőre utalt.
Az asszony felegyenesedett, végigfuttatta ujjait a hólyagokon.
– Ez legalább másodfokú égési sérülés – súgta maga elé. Istenem, mennyi gyereknek próbáltam enyhíteni a fájdalmán, de most magamon sem tudok segíteni. Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Minden ott kezdődött a repülőtéren… És most itt fogok meghalni – hanyatlott vissza a teve hátára. Az állat monoton léptekkel haladt előre, arra, amerre életet, vizet sejtett.
***
A repülőtér aszfaltja égetett, ennek ellenére a felszállók egykedvűen vártak a sorukra. Az arabok számára természetes volt ez a hőség. A reptéri transzfer busz utasai egyáltalán nem igyekeztek a leszállással, talán még egy kicsit ki akarták élvezni a légkondicionáló adta hűvösséget.
Elöl a fehér hosszúinges, zakós férfiak szálltak le, őket követték az asszonyok, akik némelyike szigorúan nikábbal takarta el az arcát, de akadt néhány bátrabb fiatal nő, akik fittyet hányva a hagyományra, arcukat szabadon hagyva törtek utat maguknak. A leglátványosabb mégis a legutoljára leszálló fiatal pár volt, akiknek kinézetétől a várakozók között izgatott suttogás futott végig. És nemcsak az arab területeken számított különös jelenségnek amit láthattak, a világ bármely pontján ugyanúgy az volt, egyedi látványosság. A fiatal férfi és nő hasonlóságuk alapján ikrek lehettek, magasak, karcsúak voltak, arcuk fehérsége szinte vakított a sötétbőrű várakozók között.
A lány derékig érő, lágyan göndörödő tűzvörös haja akaratlanul is karcsú derekára, csípőjére irányította a figyelmet. A körülötte álló férfiak zavartan sütötték le a szemüket, ha véletlenül rájuk pillantott a tengerkék szempár. A férfinak ugyanolyan színárnyalatú szeme volt, mint a testvérének, ami miatt már gyerekként is csodálták őket, mert rendkívül ritka volt, hogy valakinek a vörös haja mellett kék szeme legyen. Az emberiség mindössze egy százaléka születik így.
A lány, bármennyire nem akarta, szinte megbabonázta az ellenkező neműeket, de a nők is megcsodálták. Az évek alatt mindketten megszokták a kíváncsi pillantásokat, bár egyikük sem szerette igazán.
***
Már a repülőn is a középpontban álltak, a stewardess hosszan nézte a beszállókártyáikat. A testvérpár jegyének átvétele után széles mosolyra húzódott a szája.
– Ádám és Éva? – ámult el, majd alaposan megnézte mindkettőjüket. Talán kicsit tovább időzött a testvérpár férfi tagján.
Ádám vörös haja ellenére egészen férfias látványt nyújtott, amit az arcát keretező szakálla is kihangsúlyozott. Sokszor viccelődtek velük a szüleik, hogy azért növesztett szakállt, nehogy összekeverjék a nővérével, ugyanakkor Éva sokszor megkapta, ő meg a haját növesztette hosszúra, nehogy Ádámnak higgyék, bár azért ezt a nőies alkata biztosan kizárta.