Sam idegesen belenézett a tükörbe. Harmincas, átlagos külsejű nő nézett vissza rá, eltekintve az arcán húzódó két széles és mély sebhelytől. Egyik az orrát vágta ketté széltében; az orra hegye kissé lefittyedt tőle, a másik baloldalt, az állán futott végig az állcsúcstól majdnem a füléig. Az állán lévőt el tudta volna fedni krémmel és púderrel, bár teljesen nem tűnt volna el tőle, de az orrát csúfítóval nem tudott mit kezdeni. Végül mindkettőt fedetlenül hagyta. Mindegy, így is jó leszek nekik – gondolta.
Levágtatott az utcára, felszállt a buszra, és már észre sem vette az elszörnyedt tekinteteket, pedig abból aznap is jónéhányat vetettek rá.
Háromnegyedórával később a van der Walls Park felirat alatt átsétálva elővette Jamie cetlijét, amire a férfi az utolsó tanfolyami foglalkozáson a címet írta: van der Walls Park 4051.
Furcsának találta az itteni címeket. Otthon minden utcának külön neve volt, tábláikon az elejétől növekvő házszámokkal, Rockswoodban azonban mintha megbolondultak volna a várostervezők. Utcanevek helyett tömbszámokat adtak meg, ehhez írták hozzá a házszámot. Samnek beletelt pár napjába, míg rájött, hogy mindig az utolsó kettő jelenti a házszámot, az előtte lévő két-három, olykor négy-öt szám pedig a tömbök számát.
A negyvenes tömb a városka közepén állt. Itteni viszonyokhoz képest szokatlan módon – Rockswood utcáin kevés autó fut – minden oldaláról parkolóhelyek vették körbe.
A tömb egyetlen szupermarketnek látszott. A mellékutcákban gyerekek fociztak, hangos zsivajuk mosolyt csalt Sam szája sarkába. Egy vadonatúj piros sport Mercédesz éppen befordult az egyik parkolóhelyre, amikor benyitott a Pince feliratú ajtón. Lement a lépcsőn és meg is érkezett a próbahelyre.
Négyen tartózkodtak odabent. Sam a bemutatkozás pillanatában úgy érezte, öröktől fogva ismeri őket. Jamie, aki pár napja meghívta ide, néha szeretetteljes mosolyt villantott Zsuzsára, a feleségére. A nő egy ócska kanapén üldögélt a széles, alacsony pinceablak alatt. Valahányszor megérezte férje tekintetét, mindig felnézett és visszamosolygott rá, mielőtt újra a magazinjába mélyedt.
Phil a hátsó traktusban nagy csendesen igazgatta helyükre a dobjait. Puhán, nesztelenül lépkedett, mint a macskák. Ha Sam nem kifejezetten rá kíváncsi, észre sem veszi. Phil jelentéktelen figurának látszott, egy igazi senkinek, aki nem is meri többre tartani magát. Magas volt, azt azonban nem lehetett megállapítani, mekkora valójában, mert összegörnyedt és lehajtotta a fejét. Lopva nézett Samre, mintha az is bűn volna, és amint megszemlélte, elkapta róla a pillantását.
A magas, kék szemű, barna hajú Chrisből határtalan nyugalom áradt, mikor lopva az ajtóra nézett. Első látásra megtetszett neki ez a jóképű, kora harmincas férfi. A tekintete, a gesztusai, a karcsúsága mágnesként vonzotta Sam tekintetét.
Chris a terem közepén állva az ujjait tornáztatta.
– Teljesen elgémberedek délutánra a sok írástól – magyarázta Jamie felé fordulva.
Könnyedén odalépett a szintetizátorhoz és lejátszott egy apró motívumot.
Sam felismerte, hallotta este Helga lemezén.
– Mivel foglalkozol? – kérdezte Chris.
A nő nagy levegőt vett. Az utóbbi időben elszokott a kötetlen beszédtől, a vonzó férfiakról nem is beszélve.
– A mai naptól megint orvos vagyok.
vizio konyvkiado egyesulet